Attól kezdve sokat beszélgettünk a daimónokról. Nagyon kedveltem Márkot. Végre lett egy barátom! Cirmivel gyakran elképzeltük, hogyan szaladgálna mellette a daimónja tesiórán, focizás közben, vagy hogyan heverészne az őszi napsütést élvezve a parkban. Akkor még nem is sejtettük, hogy mit jelent az, hogy farkas daimónja van.
A bajok október közepén kezdődtek. Jöttünk ki a suliból Cirmivel, és Márk felé igyekeztünk. Amikor odaétünk hozzá, azt mondta, hogy ma menjünk egyedül haza. Bólintottam, és elindultunk.
- Láttad, hogy nézett Márkra az a srác? - kérdezte aggódva Cirmi - Még sosem láttam itt...Benne is van valami furcsa, mint Márkban. Nem tudom megnevezni, mi az.
Hátrapillantottam. Márk, és a srác elindultak az ellenkező irányba.
- Menjünk utánuk! - szóltam, és már indultam is. Halkan lopakodtunk, észre ne vegyenek. Egy bokor takarásában hallgatóztunk.
- Mondtam, hogy úgy is megtalállak - szólt az idegen fiú.
- Ki gondolta volna? - suttogta gúnyosan Márk.
- Megbánod, hogy beleszóltál a vadászatomba! - sziszegte az idegen - Küzdj meg velem, ha mersz!
- Majd máskor, Tomi.
- Félsz?
- Tőled? Soha.
- Csinos kis barátnőd van. Hogy is hívják?
- Mi közöd hozzá?! - mondta félig dühösen, félig ijedten Márk.
- Nem kell megmondani, úgy is tudom -nevetett Tomi - Liza. Sok mindent tudok róla is.
- Ne merd bántani, mert megjárod!
- Hahaha...persze! - vigyorgott, majd elment.
- Márk ökölbe szorította a kezét.
- Gyere, induljunk haza! - hívott Cirmi.
- Ki lehet ez a fiú? - kérdeztem, mikor hallótávolságon kívül kerültünk.
- Fogalmam sincs, de itt valami nincs rendben. Muszály megtudnunk mi folyik itt!
- Szerintem is - helyeseltem. Bár ne gondoltam volna így.
Kíváncsian vártam a folytatást. Nem kellett sokáig várnom. Egy héttel később, Márkkal mentünk haza, amikor hirtelen megszólalt mögöttünk egy gonosz hang.
- Meddig akarod még halogatni a harcot?
- Nem tudom, miről beszélsz - mondta Márk, és aggódó pillantást vetett felém.
 Nagyon is jól tudod, miről beszélek - felelt Tomi gúnyos mosollyal - Most még hagylak elfutni benneteket, de legközelebb nem ússzátok meg. Sem te, sem a lány.
Ezután eltűnt a fák között. Kérdőn néztem Márkra. Talán most elmondja, mi volt ez.
- Tényleg nem tudom, miről beszél - hazudta, egy cseppet sem meggyőzően. Ez anyiban maradt.