Még ha nem is gyújtunk gyertyákat, nem húzunk varázsköröket, akkor is élhetünk wicca-módon. Az életünk önmagában is az Istennõnek és az Istenségnek szentelt rituálénak tekinthetõ.

Mégis sokaknak okoz nehézséget hétköznapi életük spirituális természetének felfedezése. Elkábulunk a szmogtól, felületes szórakozásainktól, társadalmi csapdákba esünk, otthoni életünkben és munkahelyünkön egyaránt, mélybe húznak a számlák és egyéb köznapi tényezõk, amíg csak föl nem tesszük a kérdést: vajon érzünk-e egyáltalán valamit spirituálisnak? A megoldás nem kifejezetten spirituális: lényege, hogy a pusztán fizikai erõkre és tárgyakra irányított fókuszt finoman áthelyezzük a mindenségben rejlõ, lényegi, spirituális természetre. Így akár a mosogatás is spirituális élményforrássá válhat: a víz elemi erejének megtapasztalásával. A munkavégzés kiváló lehetõség a többi ember energiájának átérzésére. Az udvar takarítása fontos leckéket tanít nekünk az évszakokról. A tanulás, iskolába járás remek gyakorlat tudatosságunk csiszolására, és ha a leckéket is spirituális szemszögbõl nézzük, megvilágosodáshoz is vezethetnek. A wicca egyszersmind átsegíthet minket a nehéz idõszakokon. Hogy eljuthassunk és ihassunk a béke, harmónia forrásából, elõször is meg kell értenünk, hogy a wicca nem korlátozódik rituálékra, imára és mágiára. A wicca nem csak vallás, a wicca életmód.

Ha mindennapi életünk részévé kívánjuk tenni a wiccát, nincs más teendõnk, mint a wicca-alapelvek gyakorlati alkalmazása. Az alábbi javaslatoktól esetleg teljesen eltérõ értelmezéseid is lehetnek.

Naponta legyen legalább öt perc "megszentelt idõd". Ebben az öt percben gondolj egyszerûen a wicca-szerepben betöltött helyedre, életedre, vagy foglalkozz olyan valamivel, ami közvetlen vagy közvetett módon kapcsolatban áll a wiccával.