| Cikkek : Halloween - A sötétség bálja |
Halloween - A sötétség bálja
Kyra 2005.02.11. 18:31
 A Halloween eredete évszázadokkal nyúlik vissza a történelemben. A leginkább groteszk jelmezeiről és tréfáiról ismert ünnep valójában hármas gyökerű: kettő a kereszténység előtti időkből, egy pedig a római katolikus tradícióból táplálkozik.
Halloween
Halloweent (All Hallow’s Eve), mindenszentek előestéjét az angolszász orzságokban, október 31-én ünneplik, amikor a néphiedelem szerint a halottak szellemei visszatérnek a földre az élők közé. Ezen az estén boszorkányok és démonok kószálnak az éj leple alatt...
A keresztények érkezését megelőző korban Írország és Skócia a druidák (a kelta papok) vezetésével ünnepelte meg a kelta naptári év utolsó napját. A druidák szerint ezen a napon került a föld a legszorosabb kapcsolatba a szellemvilággal. Október 31-e a halottak napja, illetve egyfajta szüreti felvonulás funkcióját töltötte be. Töknek vagy nagyobb répának a belsejét vájták ki, rémisztő arcot faragtak belőle, a belsejébe pedig égő gyertyát, fáklyát helyeztek, s ezzel járták körbe a falut. A töklámpások kettős célt szolgáltak: egyrészt ezzel tartották távol, illetve űzték el a faluban pusztító, a termést tönkretevő gonosz szellemeket, másrészt pedig ezzel világítottak a halottak szellemeinek, hogy azok hazatalálhassanak.
A Halloween eredetének másik szála szintén a pogány kultúrában gyökerezik. A középkori boszorkányok különféle ünnepeinek egyike az úgynevezett „boszorkány-szombat” vagy „fekete-szombat” (Black Sabbath) volt, ami október 31-ére esett. A mai kor Halloween-partijainak legtöbb kelléke, például a fekete macska, a söprűnyél, a mágikus varázsigék ennek a fekete-szombatnak a termékei.
A harmadik gyökér az a katolikus tradíció, melynek értelmében minden szent kapott egy napot, amikor őt tisztelték. Mivel azonban egyszerűen elfogytak a napok, ki kellett jelölni egyet azoknak, akik kimaradtak: ez lett a mindenszentek napja, ami a nyolcadik századtól kezdve november elsejére esett. A mindenszentek napját megelőző estén tartott ünnepséget hívták All Hallow Eennek (minden szentek estéje): ebből származik a Halloween elnevezés.
A „trick or treat” (kb. „megvendégelsz vagy megnézheted magad”) hagyománya a gonosz szellemek kiengesztelésével függ össze. A nekik felajánlott finomságokkal próbálták elkerülni a gonosz szellem pusztítását. A kivágott töklámpás annak a gonosz szellemnek az arcát jelképezi, aki a lápos, mocsaras vidékeken csalogatja fényével az eltévedt utast.
A Halloween napjainkra azzá az éjszakává vált, amikor büntetés nélkül mindenféle „pajkos” dolgot meg lehet csinálni. A különösen az Egyesült Államokban népszerű ünnep alkalmával az emberek – főleg a gyerekek – jelmezbe bújnak, arcukat kimaszkírozzák vagy álarcot öltenek, és úgy tesznek, mintha maguk is boszorkányok vagy kísértetek lennének.
Halloweeni szokások
Halloweenkor Nagy-Britannia egyes részein a gyerekek beöltöznek, elsősorban szellemnek vagy boszorkánynak, (minél félelmetesebb, annál jobb) és házról házra járnak. Ajándékokért, édességért cserébe rövid szórakozást nyújtanak a háziaknak. Az Egyesült Államokban mindenszentek előestéje hasonlóan zajlik: a gyerekek itt is házról házra becsöngetve „trick or treat"-et követelnek (csíny vagy vendéglátás), és ha nem kapnak valami ajándékot, akkor bizony megtréfálják a házigazdát.
Mi történt Halloween éjszakáján?
Egy máig fennmaradt hiedelem szerint október utolsó napján a temetők kapui kitárulnak és az elhantolt lelkek útra kellnek, felkeresik egykori lakhelyüket, valamint megpróbálnak visszatérni a világba. Ezen a napon megszűnnek a határok az élő és a holtak világa között, felborulnak a tilalmak, és egy teljes napon keresztül a sötétség uralkodik. A kelták természetesen kellő találékonysággal védekeztek a biztonságukat veszélyeztető esemény ellen: házaikban eloltották a tüzet, hogy a hideg és barátságtalan tűzhely ne vonzza a hazalátogató szellemeket, és a tökéletes megtévesztés érdekében szellemnek öltözve parádéztak az utcákon, hogy a Gonoszt a végsőkig megtévesszék, zavarba ejtsék, majd örök távozásra bírják.
A pogány gyökerekről
Halloween volt az angolszász és a kelta év utolsó napja, hagyománya a pogány szertartásokban gyökerezik. A Krisztus előtti VI. században a kelták az év utolsó napján, - amely naptáruk szerint október 31-ére esett - tartották a Nap ünnepét. A nap melegét, a mezők ragyogó színét felváltotta a hideg és a sötétség. Úgy tartották, hogy ezen az estén a halál istene megengedi a holtaknak, hogy visszatérjenek a földre, és kapcsolatba lépjenek az élőkkel. A kelta vallás szerint némely halott lelkét vadállatok tartják fogva, és csak úgy szabadulhatnak ki, ha az isteneknek áldozatokat mutatnak be. A hívők, mivel féltek a bolyongó rossz szellemektől, kísértetektől és egyéb szörnyektől, óriási máglyákat gyújtottak.
Egy másik formája volt a gonosz szellemek elűzésének, hogy ételeket készítettek nekik, valamint ők maguk is kísértetnek öltöztek be, hogy külsőre hasonlóvá váljanak, és ily módon észrevétlen maradjanak a szellemek fenyegető tekintete elől. A szellemektől és boszorkányoktól való félelmük abból táplálkozott, hogy rendkívül tartottak a természet erőitől és a haláltól, ezen kívül mágikus erőt tulajdonítottak az évszakok váltakozásának. Ezen a félelmen pedig az előbb említett szertartásokkal próbáltak könnyíteni. Amikor a kelták áttértek a keresztény vallásra, voltak, akik nem mondtak le pogány szokásaikról, így maradhatott fenn az utókor számára Halloween ünnepe. A hagyományt ír bevándorlók honosították meg az Egyesült Államokban, ahol a folklór részévé vált, természetesen egy-két elemmel bővülve. Halloweeni szokások Halloweenkor Nagy-Britannia egyes részein a gyerekek beöltöznek, elsősorban szellemnek vagy boszorkánynak, (minél félelmetesebb, annál jobb) és házról házra járnak. Ajándékokért, édességért cserébe rövid szórakozást nyújtanak a háziaknak. Az Egyesült Államokban mindenszentek előestéje hasonlóan zajlik: a gyerekek itt is házról házra becsöngetve „trick or treat"-et követelnek (csíny vagy vendéglátás), és ha nem kapnak valami ajándékot, akkor bizony megtréfálják a házigazdát.
Lámpás Jack legendája
 Lámpás Jack legendája az ír mondavilágból származik, mely szerint egy részeges, ám ugyanakkor csalafinta naplopónak sikerült rászednie az ördögöt. A bohókás szeszkazán, Jack templomnak még a közelébe sem ment, jólesett ehelyett a meleg kocsmában duhajkodni, és részeg cimborákkal mulatozni. Sajnálatos módon a tivornyák végén maga az ördög is megjelent, és folyton zaklatta a derék polgárt, akit szemmel láthatóan zavart az állandó kísértés, és a boroskancsón kívül nem kívánt magának társaságot. A nemkívánatos személy ellen csupán egyetlen védekezési lehetősége adódott, el kellett venni a kedvét a további kísérgetéstől. Jack egy hatalmas fához vezette a pokol királyát és rávette, mérközzön meg vele fáramászás tekintetében. A sátán természetesen elfogadta a kihívást, nem gondolta volna, hogy egy ilyen csekély versenyszámban képes alulmaradni: Jack megvárta míg az ördög jó magasan felkúszik a fa tetejére, majd egy keresztet vésett a törzsbe, hogy ellenfelét megakadályozza a lejutásban. A monda végkifejlete azt sugallja, hogy nagyon kevés humorérzék szorulhatott a patás famászó bajnokba, hiszen Jacket halála után nem eresztette be a jól megérdemelt Pokolba, ráadásul a Menny kapui sem nyíltak meg a haszontalan életű lélek előtt, hiszen álmodni sem merhet bebocsátásról az, aki az ördög cimborája. Az örök száműzetésre ítélt Jack egy fáklyát vihetett csak magával - amelyet, a fény hatékony megőrzése miatt egy tökben helyezett el - és így járta, s járja azóta is az éjszaka sötétjét.
Források: HALLOWEEN -- G-Portál és Lucifer angyalai -- G-Portál
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Lámpás Jack legendája az ír mondavilágból származik, mely szerint egy részeges, ám ugyanakkor csalafinta naplopónak sikerült rászednie az ördögöt. A bohókás szeszkazán, Jack templomnak még a közelébe sem ment, jólesett ehelyett a meleg kocsmában duhajkodni, és részeg cimborákkal mulatozni. Sajnálatos módon a tivornyák végén maga az ördög is megjelent, és folyton zaklatta a derék polgárt, akit szemmel láthatóan zavart az állandó kísértés, és a boroskancsón kívül nem kívánt magának társaságot. A nemkívánatos személy ellen csupán egyetlen védekezési lehetősége adódott, el kellett venni a kedvét a további kísérgetéstől. Jack egy hatalmas fához vezette a pokol királyát és rávette, mérközzön meg vele fáramászás tekintetében. A sátán természetesen elfogadta a kihívást, nem gondolta volna, hogy egy ilyen csekély versenyszámban képes alulmaradni: Jack megvárta míg az ördög jó magasan felkúszik a fa tetejére, majd egy keresztet vésett a törzsbe, hogy ellenfelét megakadályozza a lejutásban. A monda végkifejlete azt sugallja, hogy nagyon kevés humorérzék szorulhatott a patás famászó bajnokba, hiszen Jacket halála után nem eresztette be a jól megérdemelt Pokolba, ráadásul a Menny kapui sem nyíltak meg a haszontalan életű lélek előtt, hiszen álmodni sem merhet bebocsátásról az, aki az ördög cimborája. Az örök száműzetésre ítélt Jack egy fáklyát vihetett csak magával - amelyet, a fény hatékony megőrzése miatt egy tökben helyezett el - és így járta, s járja azóta is az éjszaka sötétjét. 
